Fejezetek az alkohol történetéből

Római étkezés

Az alkoholt a történelem hajnala  óta ismeri az emberiség, mondhatnánk  akár azt is, hogy  az alkohol  története az  emberiség története.  Minden nagy kultúrából maradtak ránk az alkoholfogyasztási szokásokról is adatok. Még az  Ószövetségben is   megtalálható,   Noénak   akár   az   első   feljegyzett   részegséget    is tulajdoníthatjuk. Egyes adatok szerint már a paleolit korban valószínűsíthető az alkohol ismerete, a neolit korból pedig egyértelmű bizonyítékaink vannak a sör és bizonyos növényekből készített borok ismeretéről. A 16. századtól kezdődően, amikor a fertőzött vizek miatt a folyadékfogyasztás szinte kizárólagos formája a sör vagy a bor fogyasztása volt, az étkezés kiegészítőjeként jelent meg. Az alkoholfogyasztás a 18. századig folyamatosan nőtt.

Egy  ie.  3500-ből  származó  papirusz  arról  tanúskodik,  hogy  az egyiptomiak ismerték a  sörfőzdék intézményét.  Az ókori  Babilóniában Hammurapi  király még nevezetes  törvényoszlopára  is  feljegyeztette  a  sörkészítés  szabályait.   A babiloniak mézzel és gyümölcssűrítménnyel kortyolták sörüket. Az első tiltás  is az ókorból  származik. I.e.  2000 körüli  feljegyzésben egy  egyiptomi pap  írja tanítványának: “Én, a te feljebbvalód megtiltom, hogy a tavernába járj. Azok ott vadállatokká alacsonyodnak.”

Az európai sörtörténet folyamatosan fejlődött át az ókorból a középkorba: még az első  században  Tacitus  a már  letelepedett,  gabonatermesztő  germánoktól ír. Germán katonai  csapatok sörfőző  alkalmatosságát hozták  felszínre az  ásatások Nagy  Konstantin császár  idejéből, a  negyedik századból.  A korai  középkorban Északnyugat-Európa,  Flandria  (a  mai Belgiumban)  nevezetes  a  sörfőzésről. A középkori  kolostorok  tevékenységi  köréhez  pedig  szorosan  hozzátartozott  a szőlőművelés, a borászat.

A 4. században Szt John Chrystonm (345-407) bizánci püspök így ír:

Hallom  az emberek  sírását, “Bár  ne lenne  bor!” Ó,  oktalanság! Ó, bolondság!
Vajon a bor az oka  a becstelenségnek? Nem. Ha azt  mondod “Bár ne lenne bor!”,  a
részegség miatt,  akkor fokonként  haladva azt  kellene mondanod,  “Bár ne  lenne
éjszaka!”,a tolvajok miatt, “Bár ne lenne fény!” a kémek miatt és “Bár ne lenne
asszony!”, a házasságtörés miatt.”

Egy 1690-es angliai törvény a  konyak és a gabonaszesz lepárlásának  ösztönzésére születik, nem  egészen 50  év múlva  viszont életbe  lép a  Gin Törvény, melynek célja,  hogy  a  fogyasztók  számára  drágáva,  a  szegények  számára  egyenesen elérhetetlenné  tegyék  az  égetett szeszek  fogyasztását.  A  törvény betartása természetesen hézagos  volt, és  az italok  eladása és  fogyasztása legálisan és illegálisan egyaránt növekedett.

1785-ből  származik  az  első,  a  mértéktelen  alkolholfogyasztást  betegségnek tekintő tanulmány Benjamin Rush tollából. Az alkoholizmus miatti halálozást  nem kevesebb  mint  évi  négyezer  főre teszi,  az  akkor  kevesebb  mint hatmilliós lakosságban. 1790 a szeszfogysztás  mértéktelensége ellen Rush a  Kongresszushoz benyújtott adóztatási kérelmével gondol harcolni. Ezek miatt az adók miatt  1794 -ben  Pennsylvanyában kitör  az ún.  Whisky-felkelés, melyet  George Washington katonai erővel ver le.

1804-ben  Thomas  Trotter  edinburghi   orvos  a  részegséget  betegségnek,   az iszákosságot egyenesen  elmebetegségnek tekinti.  Ez a  nézet még  nem terjed el széles körben.

1826-ban Bostonban megalakul az Amerikai Társaság a Mértékletesség Hirdetéséért. Alig pár évvel később  6000 helyi közössége van,  több mint egy millió  taggal. 1840-ben Benjamin  Parsons angol  lelkész kijelenti,  hogy nincs  elmebeteg, aki megőrülése előtt ne fogyasztott  volna naponta alkoholt. További  42 betegségért is az alkoholt  teszi felelőssé. 1842-ben  Abraham Lincoln viszont  az iszákosok védelmében szól: “…a fejük és a szívük semmivel sem rosszabb a többiekénél.”

1845-47 között  New-Yorkban betiltják  a szeszes italok  nyilvános helyen történő értékesítését.  1852-ben   alakul  a   Női  Mértékletesség   társaság,  mely   a szesztilalomért  száll  síkra,  sok  korai  feministával  egyetemben.   1862-ben elképesztő mértékű adóterhet vetnek ki az alkoholos italokra. 1869-ben megalakul Amerikában a Szesztilalom párt , ahol az alkoholt a rabszolgasághoz hasonlítják. 1882-ben a világon elsőként az USA-ban a közoktatásban a tanterv részévé  teszik a mértékletességre nevelést. Ugyanebben az évben megalakul a Személyes Szabadság Ligája  is, a  kötelező antialkoholizmus  híveinek térnyerését  ellensúlyozandó. 1894-ben  hangzik  el  először  Normann  Kerr,  angol  orvos  szájából,  hogy  a részegség,  részegesség  nem  biztos,   hogy  bűn,  sőt  gyakran   tünete,  vagy következménye egy betegségnek. Az alkoholista betegségének áldozata.

Az USA-ban 1933-ban zárult le az alkoholtilalom 14 éves periódusa (már ahol lezárult, a tilalom feloldásáról ugyanis nem szövetségi, hanem állami, vagy megyei szinten döntöttek, így még ma is akadnak szesztilalom “sújtotta” területek). A program sikertelenségét a későbbi elemzők a törvények betarthatatlan jellegével, a nem eléggé hatékony intézkedésekkel, a korrupcióval és leginkább a nép támogatásának hiányával magyarázták. Amikor a tilalom 1919-ben életbe lépett, hirtelen gomba módra elszaporodtak a házi sör- és pálinkafőzdék, a feketepiacon megjelent a házilag előállított (gyakran kétes tisztaságú) pálinka, beindult a szeszcsempészet, és a gazdasági életben beálló vákuumot nemsokára teljesen betöltötte a szervezett bűnözés.

A tilalomnak lényegében a következő eredményei voltak: aki addig legálisan fogyasztott alkoholt, az a tilalom idején illegalitásba kényszerült, és zugárusoktól, többszörös áron volt kénytelen beszerezni az erősen leromlott minőségű, gyakran szennyezett drogot. Az alkoholmaffiák között vérre menő utcai harcok folytak a piac megszerzéséért. Számos maffiózó (pl. Al Capone) hatalmasat kaszált az üzleten, számukra egyenesen kívánatos volt az alkoholtilalom, hiszen magasan tartotta az árakat. A rendőrség soraiban terjedt a korrupció, sok rendőr maga is részt vett az alkoholkereskedelemben vagy rendszeres fizetés kiegészítésért cserébe futni hagyta a drog terjesztőit.

Magyarországon a szőlőművelés alapjait ugyan már a rómaiak lerakták és a középkori gazdaságnak egyik fő terméke a bor volt, mégis az iszákosság a XIX. századig, nem a szélesebb néprétegek közt volt tapasztalható, hanem az urak, nemesek, katonáknál volt inkább fellelhető. A XIX. század elején a burgonya hazai elterjedése, a szesztermékek felhalmozódása és a belső piacra kerülése, a kapitalizálódás következtében az ipari és mezőgazdasági munkástömegek létbizonytalansága és nyomora az állam érdekeltsége a szesz eladásban, nagymértékben emeli a szeszesital fogyasztást. Az alkoholfogyasztás elleni szórványos megmozdulások, a XIX. században szélesebb társadalmi mozgalommá fejlődtek.

Az 1900-as évek elején megalakult az Alkoholellenes Munkás Egyesület. Az alkoholizmus elleni tevékenység ezután folyamatosan fokozódik.

1909-ben létrehozzák az első alkohol elvonó szanatóriumot és az Országos Munkáspénztár alkoholista gondozókat is létesít. Az alkoholellenes küzdelem legerőteljesebben a Tanácsköztársaság idején bontakozott ki. A Tanácsköztársaság az adott viszonyok között ugyan alkoholtilalmat rendelt el, de az nem vezetett eredményre.

Azonban ekkor volt az első eset, hogy Magyarországon az állam magára vállalta az alkoholizmus elleni küzdelmet az egész társadalom bevonásával, rendeletekkel és széles körű felvilágosító – nevelő munka megindításával. A növekvő tendencián belül a fogyasztás struktúrája is megváltozott. A 30-as években a 20 éven felüli felnőtt lakosság borfogyasztása az abszolút alkoholra átszámított évi összes szeszfogyasztásnak 4/5 volt, addig az 50-es évek közepétől ez már hozzávetőlegesen csak a fele, míg a másik fele egyenlő arányban oszlik meg a sör és a töményitalok között.

1958-ban az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottsága is széleskörűen megtárgyalta a problémát és tanulmányozására külön albizottságot is kijelölt. A központi társadalmi és állami szervek ösztönző hatással voltak a társadalom különböző rétegeire és helyi szerveire is. Egyre több önálló kezdeményezés indult el.

Nagy jelentőségű volt az MSZMP Politikai Bizottságának 1960. őszén hozott, határozata, amely a túlzott alkoholfogyasztást politikai, társadalmi, erkölcsi és népgazdasági kérdésként ítélte meg, és a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlennek  a társadalomra nézve károsnak minősítette. A határozat szükségesnek tartotta az alkoholizmus elleni küzdelem fokozását, továbbá a megelőzésre helyezte a hangsúlyt. Célul tűzte ki az alkoholizmus elleni társadalmi bizottság megalakulását az állami és társadalmi szervek közreműködésével. A határozat széleskörű, hathatós támogatást nyújtott a további alkoholizmus elleni tevékenységnek. Ez volt az első olyan alkoholellenes program, amely össztársadalmi szinten közelítette meg a problémát, és kormány is nyíltan kiállt mellette.[felsofokon.hu, abbcenter.com]

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>