Fejezetek az alkohol történetéből

Az alkoholt a történelem hajnala óta ismeri az emberiség, mondhatnánk akár azt is, hogy az alkohol története az emberiség története. Minden nagy kultúrából maradtak ránk az alkoholfogyasztási szokásokról is adatok. Még az Ószövetségben is megtalálható, Noénak akár az első feljegyzett részegséget is tulajdoníthatjuk. Egyes adatok szerint már a paleolit korban valószínűsíthető az alkohol ismerete, a neolit korból pedig egyértelmű bizonyítékaink vannak a sör és bizonyos növényekből készített borok ismeretéről. A 16. századtól kezdődően, amikor a fertőzött vizek miatt a folyadékfogyasztás szinte kizárólagos formája a sör vagy a bor fogyasztása volt, az étkezés kiegészítőjeként jelent meg. Az alkoholfogyasztás a 18. századig folyamatosan nőtt.
Egy ie. 3500-ből származó papirusz arról tanúskodik, hogy az egyiptomiak ismerték a sörfőzdék intézményét. Az ókori Babilóniában Hammurapi király még nevezetes törvényoszlopára is feljegyeztette a sörkészítés szabályait. A babiloniak mézzel és gyümölcssűrítménnyel kortyolták sörüket. Az első tiltás is az ókorból származik. I.e. 2000 körüli feljegyzésben egy egyiptomi pap írja tanítványának: “Én, a te feljebbvalód megtiltom, hogy a tavernába járj. Azok ott vadállatokká alacsonyodnak.”
Az európai sörtörténet folyamatosan fejlődött át az ókorból a középkorba: még az első században Tacitus a már letelepedett, gabonatermesztő germánoktól ír. Germán katonai csapatok sörfőző alkalmatosságát hozták felszínre az ásatások Nagy Konstantin császár idejéből, a negyedik századból. A korai középkorban Északnyugat-Európa, Flandria (a mai Belgiumban) nevezetes a sörfőzésről. A középkori kolostorok tevékenységi köréhez pedig szorosan hozzátartozott a szőlőművelés, a borászat.
A 4. században Szt John Chrystonm (345-407) bizánci püspök így ír:
Hallom az emberek sírását, “Bár ne lenne bor!” Ó, oktalanság! Ó, bolondság!
Vajon a bor az oka a becstelenségnek? Nem. Ha azt mondod “Bár ne lenne bor!”, a
részegség miatt, akkor fokonként haladva azt kellene mondanod, “Bár ne lenne
éjszaka!”,a tolvajok miatt, “Bár ne lenne fény!” a kémek miatt és “Bár ne lenne
asszony!”, a házasságtörés miatt.”
Egy 1690-es angliai törvény a konyak és a gabonaszesz lepárlásának ösztönzésére születik, nem egészen 50 év múlva viszont életbe lép a Gin Törvény, melynek célja, hogy a fogyasztók számára drágáva, a szegények számára egyenesen elérhetetlenné tegyék az égetett szeszek fogyasztását. A törvény betartása természetesen hézagos volt, és az italok eladása és fogyasztása legálisan és illegálisan egyaránt növekedett.
1785-ből származik az első, a mértéktelen alkolholfogyasztást betegségnek tekintő tanulmány Benjamin Rush tollából. Az alkoholizmus miatti halálozást nem kevesebb mint évi négyezer főre teszi, az akkor kevesebb mint hatmilliós lakosságban. 1790 a szeszfogysztás mértéktelensége ellen Rush a Kongresszushoz benyújtott adóztatási kérelmével gondol harcolni. Ezek miatt az adók miatt 1794 -ben Pennsylvanyában kitör az ún. Whisky-felkelés, melyet George Washington katonai erővel ver le.
1804-ben Thomas Trotter edinburghi orvos a részegséget betegségnek, az iszákosságot egyenesen elmebetegségnek tekinti. Ez a nézet még nem terjed el széles körben.
1826-ban Bostonban megalakul az Amerikai Társaság a Mértékletesség Hirdetéséért. Alig pár évvel később 6000 helyi közössége van, több mint egy millió taggal. 1840-ben Benjamin Parsons angol lelkész kijelenti, hogy nincs elmebeteg, aki megőrülése előtt ne fogyasztott volna naponta alkoholt. További 42 betegségért is az alkoholt teszi felelőssé. 1842-ben Abraham Lincoln viszont az iszákosok védelmében szól: “…a fejük és a szívük semmivel sem rosszabb a többiekénél.”
1845-47 között New-Yorkban betiltják a szeszes italok nyilvános helyen történő értékesítését. 1852-ben alakul a Női Mértékletesség társaság, mely a szesztilalomért száll síkra, sok korai feministával egyetemben. 1862-ben elképesztő mértékű adóterhet vetnek ki az alkoholos italokra. 1869-ben megalakul Amerikában a Szesztilalom párt , ahol az alkoholt a rabszolgasághoz hasonlítják. 1882-ben a világon elsőként az USA-ban a közoktatásban a tanterv részévé teszik a mértékletességre nevelést. Ugyanebben az évben megalakul a Személyes Szabadság Ligája is, a kötelező antialkoholizmus híveinek térnyerését ellensúlyozandó. 1894-ben hangzik el először Normann Kerr, angol orvos szájából, hogy a részegség, részegesség nem biztos, hogy bűn, sőt gyakran tünete, vagy következménye egy betegségnek. Az alkoholista betegségének áldozata.
Az USA-ban 1933-ban zárult le az alkoholtilalom 14 éves periódusa (már ahol lezárult, a tilalom feloldásáról ugyanis nem szövetségi, hanem állami, vagy megyei szinten döntöttek, így még ma is akadnak szesztilalom “sújtotta” területek). A program sikertelenségét a későbbi elemzők a törvények betarthatatlan jellegével, a nem eléggé hatékony intézkedésekkel, a korrupcióval és leginkább a nép támogatásának hiányával magyarázták. Amikor a tilalom 1919-ben életbe lépett, hirtelen gomba módra elszaporodtak a házi sör- és pálinkafőzdék, a feketepiacon megjelent a házilag előállított (gyakran kétes tisztaságú) pálinka, beindult a szeszcsempészet, és a gazdasági életben beálló vákuumot nemsokára teljesen betöltötte a szervezett bűnözés.
A tilalomnak lényegében a következő eredményei voltak: aki addig legálisan fogyasztott alkoholt, az a tilalom idején illegalitásba kényszerült, és zugárusoktól, többszörös áron volt kénytelen beszerezni az erősen leromlott minőségű, gyakran szennyezett drogot. Az alkoholmaffiák között vérre menő utcai harcok folytak a piac megszerzéséért. Számos maffiózó (pl. Al Capone) hatalmasat kaszált az üzleten, számukra egyenesen kívánatos volt az alkoholtilalom, hiszen magasan tartotta az árakat. A rendőrség soraiban terjedt a korrupció, sok rendőr maga is részt vett az alkoholkereskedelemben vagy rendszeres fizetés kiegészítésért cserébe futni hagyta a drog terjesztőit.
Magyarországon a szőlőművelés alapjait ugyan már a rómaiak lerakták és a középkori gazdaságnak egyik fő terméke a bor volt, mégis az iszákosság a XIX. századig, nem a szélesebb néprétegek közt volt tapasztalható, hanem az urak, nemesek, katonáknál volt inkább fellelhető. A XIX. század elején a burgonya hazai elterjedése, a szesztermékek felhalmozódása és a belső piacra kerülése, a kapitalizálódás következtében az ipari és mezőgazdasági munkástömegek létbizonytalansága és nyomora az állam érdekeltsége a szesz eladásban, nagymértékben emeli a szeszesital fogyasztást. Az alkoholfogyasztás elleni szórványos megmozdulások, a XIX. században szélesebb társadalmi mozgalommá fejlődtek.
Az 1900-as évek elején megalakult az Alkoholellenes Munkás Egyesület. Az alkoholizmus elleni tevékenység ezután folyamatosan fokozódik.
1909-ben létrehozzák az első alkohol elvonó szanatóriumot és az Országos Munkáspénztár alkoholista gondozókat is létesít. Az alkoholellenes küzdelem legerőteljesebben a Tanácsköztársaság idején bontakozott ki. A Tanácsköztársaság az adott viszonyok között ugyan alkoholtilalmat rendelt el, de az nem vezetett eredményre.
Azonban ekkor volt az első eset, hogy Magyarországon az állam magára vállalta az alkoholizmus elleni küzdelmet az egész társadalom bevonásával, rendeletekkel és széles körű felvilágosító – nevelő munka megindításával. A növekvő tendencián belül a fogyasztás struktúrája is megváltozott. A 30-as években a 20 éven felüli felnőtt lakosság borfogyasztása az abszolút alkoholra átszámított évi összes szeszfogyasztásnak 4/5 volt, addig az 50-es évek közepétől ez már hozzávetőlegesen csak a fele, míg a másik fele egyenlő arányban oszlik meg a sör és a töményitalok között.
1958-ban az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottsága is széleskörűen megtárgyalta a problémát és tanulmányozására külön albizottságot is kijelölt. A központi társadalmi és állami szervek ösztönző hatással voltak a társadalom különböző rétegeire és helyi szerveire is. Egyre több önálló kezdeményezés indult el.
Nagy jelentőségű volt az MSZMP Politikai Bizottságának 1960. őszén hozott, határozata, amely a túlzott alkoholfogyasztást politikai, társadalmi, erkölcsi és népgazdasági kérdésként ítélte meg, és a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlennek a társadalomra nézve károsnak minősítette. A határozat szükségesnek tartotta az alkoholizmus elleni küzdelem fokozását, továbbá a megelőzésre helyezte a hangsúlyt. Célul tűzte ki az alkoholizmus elleni társadalmi bizottság megalakulását az állami és társadalmi szervek közreműködésével. A határozat széleskörű, hathatós támogatást nyújtott a további alkoholizmus elleni tevékenységnek. Ez volt az első olyan alkoholellenes program, amely össztársadalmi szinten közelítette meg a problémát, és kormány is nyíltan kiállt mellette.[felsofokon.hu, abbcenter.com]
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!